Státusza: közhasznú szervezet
Alapítás éve: 2002
Bejegyezte: Fejér Megyei Bíróság
Az alapítvány nyilvántartási száma: 703.
Székhelye: 2400 Dunaújváros, Csokonai tér 4. fsz. 3.
Bankszámla száma: 10102969-01949700-01003008
Adószáma: 18494280-1-07
Kuratórium elnöke: Ladi Éva
Kuratórium tagjai: Jónás Zsuzsanna
Tönkő Péter
Alapítás éve: 2002
Bejegyezte: Fejér Megyei Bíróság
Az alapítvány nyilvántartási száma: 703.
Székhelye: 2400 Dunaújváros, Csokonai tér 4. fsz. 3.
Bankszámla száma: 10102969-01949700-01003008
Adószáma: 18494280-1-07
Kuratórium elnöke: Ladi Éva
Kuratórium tagjai: Jónás Zsuzsanna
Tönkő Péter
Az alapítvány célja: A hazai oktatás-nevelésügy fejlődését segíteni azzal, hogy támogatni kívánja a Waldorf-pedagógia és az antropozófiai szemlélet terjedését.
Az alapítvány segíti és támogatja az ezen elven és módszeren nyugvó oktatási intézmények (óvoda és iskola) alapítását, működését, ill. az ehhez kapcsolodó helyi közösségek létrejöttét és fejlődését.
____________________________________
____________________________________
Közhasznú beszámoló - 2010 (pdf)
Közhasznú beszámoló 2011 (pdf)
Közhasznú beszámoló 2012 (pdf)
____________________________________
Történetünk
Közösségünk bemutatása
A múlt
A dunaújvárosi kezdeményezés hosszú múltra tekint vissza. 10 évvel ezelőtt elhívatott szülők maroknyi csoportja céljául tűzte ki a Waldorf - pedagógia megismertetését és egy Waldorf óvoda létrehozását lakóhelyükön. Terveik akkor nem valósulhattak meg. Tudván azt, hogy a helyi adottságok -gyárváros lévén- nem kedveznek a steineri világszemlélet befogadásának, tovább munkálkodtak. Előadássorozatot, euritmia foglalkozásokat, játszóházakat szerveztek, szellemi műhely keretében bővítették, ápolták tudásukat, s 2002-ben életre hívták a Göllner Mária Waldorf Pedagógiai Alapítványt. Bíztak abban, hogy csendes tevékenykedésük egyszer halló fülekre, nyitott szívekre talál.
A jelen
2009-ben ismét mozgolódni kezdtek útjukat kereső szülők. Családok, akik a szülői felelősségről, a mindennapokban vállalt szerepükről készek másként gondolkodni. Olyan alternatívákat kerestek, amelyek választ adnak a mai kor kihívásaira és a hétköznapi ember számára is kézzelfogható megoldásokat kínálnak. Igény ébredt egy olyan óvoda iránt, ahonnan kikerülve gyermekeik tiszta gondolatokkal, érzésekkel rendelkeznek. Erős akarattal, és felelősségérzettel, két lábon állva képesek majd tevékenykedni a világban.
Mi a Waldorfot választottuk!
S elképzeléseink találkoztak. Ma a régi és az új szülői kör, két elhívatott óvó néni támogatásával, szoros együttműködésben dolgozik egy célért: gyermekeinknek óvodát, családjainknak közös otthont teremtsünk!
Céltudatos munkánk során folyamatosan szervezünk előadásokat, kéthetenként játszóházba várjuk az érdeklődő családokat és gyermekeiket, mi magunk pedig tovább fejlődünk az elődök által életben tartott szellemi műhelynek köszönhetően.
A dunaújvárosi kezdeményezés soha nem volt még ilyen közel az óvodaalapítás reményéhez. Született egy kis közösség, amelyben van annyi erő, kitartás, hit, hogy végigvigye ezt a nehéz feladatot. Kaptunk két elhívatott óvó nénit, akik hozzánk kapcsolódva letették voksukat a Waldorf mellett, s áldozatos munkával segítik törekvéseinket.
Ó, mégis keresni kell, kell egy hely!
Mert kell egy hely, mert kell egy hely,
Mert kell egy hely, hol minden szellem látható!
Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható.
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok,
Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog.
Mert kell egy hely, egy vonzás, melyhez tartozunk,
Mert kell egy hely, hol néha másról álmodunk.
(Presser Gábor, Sztevanovity Dusán: Itt vagyunk – részlet)
Waldorf Szülői Kör
_______________________________________________________
Interjú Holhosné Horváth Tünde óvónővel
Simonné Horváth Ágnes vagyok, jelenleg gyeden lévő pszichológus. Beszélgetőpartnerem Holhosné Horváth Tünde a 2011 szeptemberében megnyílt Csigadombi Waldorf Óvoda óvónője. Mesélj egy kicsit légy szíves magadról! Mit lehet rólad tudni?
- Dunavecsén lakunk a Dunához közel, a gát mellett, egy könnyűszerkezetes faházban, szép nagy zöld kerttel, sok növénnyel, néhány háziállattal, madárcsicsergéses reggelekkel. Férjemmel és két gyermekemmel éljük a mindennapokat. Férjem: Tamás (asztalos üzemet vezetnek az unokatestvéremmel) , gyermekeim: Fanni 19, Barnabás 14 éves. Nagyon szeretjük a természetet. Ezért igyekszünk sok mindent magunk megoldani a háztartásban, a környezetünkben, hogy vigyázzunk is rá. Komposztálunk, magunk termesztette sok zöld növényt, és zöld fűszereket fogyasztunk, kenyeret sütünk, sajtot, kefirt készítünk önellátásra. És ami fontos, ebben nagy örömünket leljük! Szeretünk kertészkedni, természetes anyagokkal dolgozni, kézművesedni, varrni.
Mióta foglalkozol gyerekekkel?
- 18 éves korom óta, 23 éve óvónőként dolgozom. A véletlen vitt erre a pályára, de éreztem az első pillanattól, ez az én pályám. Az iskoláimat munka és család mellett végeztem el. Népi- játék és kosárfonó oktatói végzettséget Budapesten, majd az óvónőképzőt Kecskeméten végeztem, végül a Debreceni Egyetemen szereztem szakvizsgát fejlesztőpedagógia szakon. Hogy ezt megtehessem, a segítő hátteret a családomtól kaptam. Először Dunaújvárosban dolgoztam, majd miután Dunavecsére költöztünk (16 évvel ezelőtt), ott kaptam állást. Mindig az hajtott, hogyan tudok közelebb jutni a gyermeki lélek rejtelmeihez, hogyan ismerhetem és érthetem meg jobban a fejlődésüket, gondolataikat, problémáikat.
Mikor és hogyan találkoztál a „Waldorffal”?
- Mindig is érdekeltek az alternatívák. Államvizsgán is ezt a tételt húztam. Három évvel ezelőtt találkoztam a Waldorf szülői körrel. Kíváncsiságból, és mert mindig érdekeltek az új dolgok, kezdtem közéjük járni, játszóházat tartatni. Nagyon megfogtak az előadások, amiken részt vettem. Ekkor még volt velünk egy Waldorf-képzésre járó óvó néni, aki azóta már más szférában dolgozik. Egyre mélyebben próbáltam megismerkedni a pedagógiával. Sok-sok előadás, beszélgetések, szakirodalom olvasása, Waldorf pedagógusok látogatása, a mi Waldorf óvodai látogatásaink az ország különféle pontjain, hospitálás Waldorf oviban, az antropozófiával való ismerkedés mind-mind arra mutattak, hogy ez az alternatíva nekem nagyon tetszik. Több alkalmazásával és részletével találkoztam vagy használtam a munkám során, de nem tudatosan. Itt világosodott meg számomra, hogy igen, ezzel a módszerrel szeretnék dolgozni, és még tanulni, hogy tudatosan használhassam. Ez vagyok és leszek igazán én. Ez pedig a felfogásomra, gondolkodásomra és az életemre is nagy hatással volt és van folyamatosan. Folyamatosan képzem magam, és mivel a Waldorf képzés csak 3 évente indul (most szeptemberben a következő), így egy hivatásos Waldorf mentorral vettük fel a kapcsolatot és vele együttműködve alakítjuk ki az óvodai életet.
Miben látod az előnyét a hagyományos óvodai szemlélettel szemben?
- Nem igazán mondanám azt bármire, hogy ez vagy az jobb. Minden pedagógia és módszer jó és sok előnye van. Mivel különbözőek vagyunk, ezért mindenkinek más a megfelelő, mindenki másképp gondolkodik, és ez így helyes. Természetesen a mi felfogásunk szerint jobb, ezért dolgozunk ezzel. Előnyt abban látok, hogy a szoros napi-, heti-, havi ritmus olyan erős keretet és kiszámíthatóságot ad, amely biztonságot tud nyújtani, jótékony hatással van mind a visszahúzódó, mind a nyugtalan kisgyermekre. A vegyes csoport kialakítása, mint egy családban, sokat segít a szocializációban. S ami a legfontosabb számomra, hogy a pedagógusok megtanulják és megpróbálják megérteni a gyermekekben zajló lelki folyamatokat, és ennek tudatában fordulnak feléjük ítélkezés nélkül. Folyamatosan tanulunk a gyerekektől. Folyamatos fejlődésen megyünk mi is keresztül. Azt tanuljuk meg, hogy minek milyen következményei lehetnek a gyermekre nézve, és hogy mi neki a jó. Mi az, amit az életkori adottságai könnyűszerrel befogadnak. Nagyon tetszik, hogy nem direkt utasításokkal dolgozik, hanem jelzésekkel (ének, vers) indít egy-egy cselekvést. Nagyon tetszik, hogy a természetben lévő folyamatok megtapasztalása megértése által próbál dolgozni, mindeközben hagyja a gyermeket fejlődni, s ehhez sok-sok időt ad. Például a búzát megőrölik, feldolgozzák, kenyeret, cipót sütnek belőle, segíthetnek takarítani, mosogatni. Láthatják, miből mi lesz. Nagyon tetszik, hogy igyekszik, ahol csak lehet, természetes anyagokat használni a játékszerek, eszközök a környezet tekintetében. Úgy gondolom, ezek mind az egészséges élethez, a környezetünk szeretetéhez és megóvásához vezethet. Az is nagyon jó, hogy félkész, alig kidolgozott játékszereket használ és nagy teret hagy így a gyermeki fantáziának. Hiszen nem a játékszerek sokasága és kidolgozottsága segít a gyermeknek a játékban való elmélyülésben, hanem a fantáziája. Egy fadarab vagy egy darab selyem bármi lehet a kezében (puska, baba, paripa, stb.), ami az ő gondolatainak épp szükséges. Majdnem minden hónapra esik egy ünnep. Ezek köré az ünnepek köré épül az összes tevékenység, mese, vers, ének, játék-, vagy az évszakjelző asztalunk dekorációja, stb., így nem öncélúan tanulunk valamit, hanem egy nagy egész részeként. S az ünnepben csúcsosodik ki minden, amit addig készítettünk, végeztünk, „tanultunk”. Sokan azt mondják, „a gyermeket nem burokban kell nevelni, hanem megtanítani korán, hogy milyen az élet”. A mi felfogásunk szerint pedig, ha kiegyensúlyozott, nyugodt, boldog, gyermeket nevelsz, akkor lesz lelkileg, szellemileg és testileg olyan erős, hogy boldoguljon az életben. Bármi is éri. Nem akkor, ha terheled idő előtt olyan dolgokkal, amikre esetleg még nem érett. Bár rettentően képlékeny a gyermeki elme és befogadó. Ez téveszti meg a szülőket, így gyakran órarend szerinti beosztása van már óvodás gyermekeiknek. Még sok mindent sorolhatnék, ami szerintem nagyon jó benne, de nem más pedagógiák ellenében, ezt mindig hangsúlyozom. Végezetül úgy gondolom, hogy ha a mai rohanó világunkban, hagyjuk őket megállni, rácsodálkozni, megtapasztalni a dolgokat, sok-sok időt biztosítva , ez igazán fontos. Hagyjuk őket gyermeknek lenni. Egyszer valaki – egy Waldorf-pedagógus – azt mondta, hogy ez a módszer minden kisgyermeknek való és jó, de nem minden felnőttnek. Akinek ez nem tetszik meg, természetesen annak mást kell választania. Hiszen ha valamivel nem értünk egyet, nem hiszünk benne, akkor nem is tudunk megfelelően részt venni benne. Ehhez a pedagógiához kell egyfajta életfelfogás, másképp gondolkodás, mint minden alternatívához. Itt nem a mai világ gyorsan és sokat elve, hanem a lassan és alaposan elve érvényesül. Itt a szülők és az óvoda dolgozói szoros együttműködésben dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy (időtől és lehetőségtől függően természetesen eltérő mértékben) segítenek a fenntartásban, az óvodai élet megszervezésében.
Miért pont Waldorf a panelrengeteg közepén? Mit nyújt a Waldorf a gyerekeknek?
- Nem a panelrengeteg számít! Sőt, itt még nagyobb szükség lehet egy ilyen módszerű csoportra, ahol a környezet ellenére igyekszünk mégis valamit a természetből megismerni. A Waldorf pedagógiai ott üti fel a fejét, ahol erre igény támad. Itt, ebben a városban, talán pont a panelrengeteg miatt már 10 évvel ezelőtt megfogalmazódott pár családban, hogy szeretnének egy ilyen óvodát. Ők egymásra találtak, de a külső körülmények nem segítettek: kevesen voltak a szülők és nem volt elég támogatottságuk, hogy véghezvigyék, amit elterveztek. Természetesen az lenne az ideális, ha egy erdő közepén a természet ölelésében jöhetne létre ez az óvoda. Ott talán könnyebb is, de a városban ez egyelőre sajnos nem megoldható. A Waldorf óvoda csak akkor jöhet létre, ha valahol van egy erős közösség, amely már sokat dolgozott rajta és megérett a folyamatra. Szellemileg, munkában, összetartásban. Most itt ebben a városban ez a helyzet. Támogatásként az önkormányzat egy épületrészt biztosított nekünk. Ezzel a helyzettel és körülményekkel kell élnünk és dolgoznunk. Kihívás és nagy munka, hogy a környezet és a nehézségek ellenére mégis megtöltsük a panel épületet a steiner-i szemlélettel. Azzal dolgozunk, és abból hozzuk ki a legtöbbet, amit kaptunk, amik a lehetőségeink. Ebben Waldorf mentorunk is megerősített, aki azt tanácsolta: ne a környezettel foglalkozzunk, hanem a szellemiséggel, amivel kialakítjuk majd a megfelelő „környezetet”.
Elég sok támadás ért benneteket. Mi az, ami visz mégis előre?
- Az a hit, hogy ez jó a gyermekeinknek, és a Waldorf szemléletet, az antropozófiát népszerűsíthetjük. Az visz előre, hogy hiszünk egymásban, a közös összefogásban és önmagunkban. Hihetetlenül nehéz és nagyon nagydolog, hogy egy szerveződés, jelen esetben egy alapítvány, egy szülői csapat képes egy intézményt létrehozni és működtetni. Ezt csak hihetetlen kitartással és elhivatottsággal, rengeteg tanulással lehetséges. Amikor egy szervezet, közösség, alapítvány vagy bármilyen társulás, alternatíva, amely a hétköznapitól valamilyen formában eltér, mozgolódni kezd, akkor mindig vannak ellenzők, akik nem jó szemmel nézik, akiknek bizonyos érdekeit sérti, a nyugalmat felzavarja. Sajnos ez így működik, minden változás rosszat és jót is hoz magával. Ami előre visz bennünket a jó szándék. Mi csak létrehozni szeretnénk valamit, amiben hiszünk és igyekszünk nem bántani másokat, még ha a körülmények és a véletlen egybeesések nem is mindig ezt mutatják. Elindult ez a folyamat 10 éve és most rajtunk a sor, miénk a lehetőség, hogy befejezzük. Szeretnénk ezt békésen, megegyezve, kompromisszumokkal véghezvinni.
Sokan azt gondolják, hogy ez drága, elit, flancos magánóvoda lesz, amit az átlagember nem engedhet meg magának, főleg a mai világban. Nekik mit üzennél?
- Nem magánóvoda, hanem alapítványi. Non-profit szerveződés, amelynek fenn kell tartania magát. Tehát az állami normatíva mellé a szülők alapítványi hozzájárulást fizetnek, mert – az államiakkal ellentétben – más támogatást nem kap. Ezért keresünk folyamatosan támogatókat, szimpatizánsokat, akiknek lehetőségük és módjuk van segíteni bennünket bármely módon. Egyik apuka úgy fogalmazott a közelmúltban: ő azért szeretné, hogy a gyermekei ide járjanak majd, mert itt kap olyan felfogást, amit ő fontosnak tart. Ha valamit fontosnak tartunk, igyekszünk megoldani, a pénzt rá előteremteni. A Waldorf intézményekben világszerte igyekeznek egy szociális alapot létrehozni, amiben van bizonyos biztonsági tartalék azért, hogy ha egy család, önhibáján kívül, rossz helyzetbe kerül ,és nem tudja mégsem kifizetni a havi hozzájárulást, akkor rajtuk segíthessenek . Ezt olyan családok esetében képzelhető el, akik együttműködnek az óvodával, részt vesznek a napi életben, fizikailag is segítik, az óvodát magukénak vallják. Azért gyermeket nem lehetne kitenni az óvodából, mert a szülő fizetésképtelen. Nálunk egy most induló óvodánál természetesen ez nincs még jelen. Egyelőre a fennmaradásért küzdünk. Igyekszünk, hogy olyan családok találjanak ránk, akiknek a társadalmi összefogás és a mások önzetlen segítése, a jótékonykodás másokért, a közösségért végzett önkéntes munka is fontos. Így tudunk egymáson is segíteni. De minderről meg lehet győződni. Ha valakit igazán érdekel, jöjjön el és találkozzon velünk.
Kiket vártok? Milyen szülőknek, gyerekeknek ajánlanád a Csigadombi Waldorf Óvodát? Engem, mint óvodaválasztás előtt álló szülőt, mivel nyernél meg magatoknak?
- Nem megnyernélek, hanem azt tanácsolnám: ne a különféle véleményekre adj! Amíg nem ismersz valamit, nem is tudod igazán milyen! Vegyél részt programjainkon, előadásainkon, gyere el a kéthetente megrendezendő játszóházainkra, vegyél részt nyílt ünnepeinken, kirándulásainkon és akkor tudunk beszélgetni, ismerkedni. Bepillantást nyerhetsz a hangulatba, az óvodai élet egy-egy szeletébe, közösségi életünkbe. Így tapasztalat alapján el tudod dönteni szeretnétek-e ide járni vagy sem. Ha azt gondolja valaki, hogy így a gyermek” nem tanul az életre”- amit sokszor hallunk- akkor természetesen ez nem az az óvoda, amit keres. Bár a mi felfogásunk szerint igenis ez a módszer is az életre nevel. De attól függetlenül nem ítélném meg, hogy jó-e vagy sem! Igyekszünk általában nem ítélkezni. Ha azt gondolja, „itt jó helyen lesz, kap a gyermek elég időt, az én felfogásomhoz közel áll, bizalommal vagyok az itt lévők iránt, tetszik, amit látok… ” akkor itt a helye! Ezért bárkit szívesen és szeretettel várunk!
Milyen terveitek vannak a jövőt illetően?
- Biztonságos működés, nyugalom és harmónia. Ez minden vágyunk egyelőre.
Simonné Horváth Ágnes
_______________________________________________________
Interjú Holhosné Horváth Tünde óvónővel
Simonné Horváth Ágnes vagyok, jelenleg gyeden lévő pszichológus. Beszélgetőpartnerem Holhosné Horváth Tünde a 2011 szeptemberében megnyílt Csigadombi Waldorf Óvoda óvónője. Mesélj egy kicsit légy szíves magadról! Mit lehet rólad tudni?
- Dunavecsén lakunk a Dunához közel, a gát mellett, egy könnyűszerkezetes faházban, szép nagy zöld kerttel, sok növénnyel, néhány háziállattal, madárcsicsergéses reggelekkel. Férjemmel és két gyermekemmel éljük a mindennapokat. Férjem: Tamás (asztalos üzemet vezetnek az unokatestvéremmel) , gyermekeim: Fanni 19, Barnabás 14 éves. Nagyon szeretjük a természetet. Ezért igyekszünk sok mindent magunk megoldani a háztartásban, a környezetünkben, hogy vigyázzunk is rá. Komposztálunk, magunk termesztette sok zöld növényt, és zöld fűszereket fogyasztunk, kenyeret sütünk, sajtot, kefirt készítünk önellátásra. És ami fontos, ebben nagy örömünket leljük! Szeretünk kertészkedni, természetes anyagokkal dolgozni, kézművesedni, varrni.
Mióta foglalkozol gyerekekkel?
- 18 éves korom óta, 23 éve óvónőként dolgozom. A véletlen vitt erre a pályára, de éreztem az első pillanattól, ez az én pályám. Az iskoláimat munka és család mellett végeztem el. Népi- játék és kosárfonó oktatói végzettséget Budapesten, majd az óvónőképzőt Kecskeméten végeztem, végül a Debreceni Egyetemen szereztem szakvizsgát fejlesztőpedagógia szakon. Hogy ezt megtehessem, a segítő hátteret a családomtól kaptam. Először Dunaújvárosban dolgoztam, majd miután Dunavecsére költöztünk (16 évvel ezelőtt), ott kaptam állást. Mindig az hajtott, hogyan tudok közelebb jutni a gyermeki lélek rejtelmeihez, hogyan ismerhetem és érthetem meg jobban a fejlődésüket, gondolataikat, problémáikat.
Mikor és hogyan találkoztál a „Waldorffal”?
- Mindig is érdekeltek az alternatívák. Államvizsgán is ezt a tételt húztam. Három évvel ezelőtt találkoztam a Waldorf szülői körrel. Kíváncsiságból, és mert mindig érdekeltek az új dolgok, kezdtem közéjük járni, játszóházat tartatni. Nagyon megfogtak az előadások, amiken részt vettem. Ekkor még volt velünk egy Waldorf-képzésre járó óvó néni, aki azóta már más szférában dolgozik. Egyre mélyebben próbáltam megismerkedni a pedagógiával. Sok-sok előadás, beszélgetések, szakirodalom olvasása, Waldorf pedagógusok látogatása, a mi Waldorf óvodai látogatásaink az ország különféle pontjain, hospitálás Waldorf oviban, az antropozófiával való ismerkedés mind-mind arra mutattak, hogy ez az alternatíva nekem nagyon tetszik. Több alkalmazásával és részletével találkoztam vagy használtam a munkám során, de nem tudatosan. Itt világosodott meg számomra, hogy igen, ezzel a módszerrel szeretnék dolgozni, és még tanulni, hogy tudatosan használhassam. Ez vagyok és leszek igazán én. Ez pedig a felfogásomra, gondolkodásomra és az életemre is nagy hatással volt és van folyamatosan. Folyamatosan képzem magam, és mivel a Waldorf képzés csak 3 évente indul (most szeptemberben a következő), így egy hivatásos Waldorf mentorral vettük fel a kapcsolatot és vele együttműködve alakítjuk ki az óvodai életet.
Miben látod az előnyét a hagyományos óvodai szemlélettel szemben?
- Nem igazán mondanám azt bármire, hogy ez vagy az jobb. Minden pedagógia és módszer jó és sok előnye van. Mivel különbözőek vagyunk, ezért mindenkinek más a megfelelő, mindenki másképp gondolkodik, és ez így helyes. Természetesen a mi felfogásunk szerint jobb, ezért dolgozunk ezzel. Előnyt abban látok, hogy a szoros napi-, heti-, havi ritmus olyan erős keretet és kiszámíthatóságot ad, amely biztonságot tud nyújtani, jótékony hatással van mind a visszahúzódó, mind a nyugtalan kisgyermekre. A vegyes csoport kialakítása, mint egy családban, sokat segít a szocializációban. S ami a legfontosabb számomra, hogy a pedagógusok megtanulják és megpróbálják megérteni a gyermekekben zajló lelki folyamatokat, és ennek tudatában fordulnak feléjük ítélkezés nélkül. Folyamatosan tanulunk a gyerekektől. Folyamatos fejlődésen megyünk mi is keresztül. Azt tanuljuk meg, hogy minek milyen következményei lehetnek a gyermekre nézve, és hogy mi neki a jó. Mi az, amit az életkori adottságai könnyűszerrel befogadnak. Nagyon tetszik, hogy nem direkt utasításokkal dolgozik, hanem jelzésekkel (ének, vers) indít egy-egy cselekvést. Nagyon tetszik, hogy a természetben lévő folyamatok megtapasztalása megértése által próbál dolgozni, mindeközben hagyja a gyermeket fejlődni, s ehhez sok-sok időt ad. Például a búzát megőrölik, feldolgozzák, kenyeret, cipót sütnek belőle, segíthetnek takarítani, mosogatni. Láthatják, miből mi lesz. Nagyon tetszik, hogy igyekszik, ahol csak lehet, természetes anyagokat használni a játékszerek, eszközök a környezet tekintetében. Úgy gondolom, ezek mind az egészséges élethez, a környezetünk szeretetéhez és megóvásához vezethet. Az is nagyon jó, hogy félkész, alig kidolgozott játékszereket használ és nagy teret hagy így a gyermeki fantáziának. Hiszen nem a játékszerek sokasága és kidolgozottsága segít a gyermeknek a játékban való elmélyülésben, hanem a fantáziája. Egy fadarab vagy egy darab selyem bármi lehet a kezében (puska, baba, paripa, stb.), ami az ő gondolatainak épp szükséges. Majdnem minden hónapra esik egy ünnep. Ezek köré az ünnepek köré épül az összes tevékenység, mese, vers, ének, játék-, vagy az évszakjelző asztalunk dekorációja, stb., így nem öncélúan tanulunk valamit, hanem egy nagy egész részeként. S az ünnepben csúcsosodik ki minden, amit addig készítettünk, végeztünk, „tanultunk”. Sokan azt mondják, „a gyermeket nem burokban kell nevelni, hanem megtanítani korán, hogy milyen az élet”. A mi felfogásunk szerint pedig, ha kiegyensúlyozott, nyugodt, boldog, gyermeket nevelsz, akkor lesz lelkileg, szellemileg és testileg olyan erős, hogy boldoguljon az életben. Bármi is éri. Nem akkor, ha terheled idő előtt olyan dolgokkal, amikre esetleg még nem érett. Bár rettentően képlékeny a gyermeki elme és befogadó. Ez téveszti meg a szülőket, így gyakran órarend szerinti beosztása van már óvodás gyermekeiknek. Még sok mindent sorolhatnék, ami szerintem nagyon jó benne, de nem más pedagógiák ellenében, ezt mindig hangsúlyozom. Végezetül úgy gondolom, hogy ha a mai rohanó világunkban, hagyjuk őket megállni, rácsodálkozni, megtapasztalni a dolgokat, sok-sok időt biztosítva , ez igazán fontos. Hagyjuk őket gyermeknek lenni. Egyszer valaki – egy Waldorf-pedagógus – azt mondta, hogy ez a módszer minden kisgyermeknek való és jó, de nem minden felnőttnek. Akinek ez nem tetszik meg, természetesen annak mást kell választania. Hiszen ha valamivel nem értünk egyet, nem hiszünk benne, akkor nem is tudunk megfelelően részt venni benne. Ehhez a pedagógiához kell egyfajta életfelfogás, másképp gondolkodás, mint minden alternatívához. Itt nem a mai világ gyorsan és sokat elve, hanem a lassan és alaposan elve érvényesül. Itt a szülők és az óvoda dolgozói szoros együttműködésben dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy (időtől és lehetőségtől függően természetesen eltérő mértékben) segítenek a fenntartásban, az óvodai élet megszervezésében.
Miért pont Waldorf a panelrengeteg közepén? Mit nyújt a Waldorf a gyerekeknek?
- Nem a panelrengeteg számít! Sőt, itt még nagyobb szükség lehet egy ilyen módszerű csoportra, ahol a környezet ellenére igyekszünk mégis valamit a természetből megismerni. A Waldorf pedagógiai ott üti fel a fejét, ahol erre igény támad. Itt, ebben a városban, talán pont a panelrengeteg miatt már 10 évvel ezelőtt megfogalmazódott pár családban, hogy szeretnének egy ilyen óvodát. Ők egymásra találtak, de a külső körülmények nem segítettek: kevesen voltak a szülők és nem volt elég támogatottságuk, hogy véghezvigyék, amit elterveztek. Természetesen az lenne az ideális, ha egy erdő közepén a természet ölelésében jöhetne létre ez az óvoda. Ott talán könnyebb is, de a városban ez egyelőre sajnos nem megoldható. A Waldorf óvoda csak akkor jöhet létre, ha valahol van egy erős közösség, amely már sokat dolgozott rajta és megérett a folyamatra. Szellemileg, munkában, összetartásban. Most itt ebben a városban ez a helyzet. Támogatásként az önkormányzat egy épületrészt biztosított nekünk. Ezzel a helyzettel és körülményekkel kell élnünk és dolgoznunk. Kihívás és nagy munka, hogy a környezet és a nehézségek ellenére mégis megtöltsük a panel épületet a steiner-i szemlélettel. Azzal dolgozunk, és abból hozzuk ki a legtöbbet, amit kaptunk, amik a lehetőségeink. Ebben Waldorf mentorunk is megerősített, aki azt tanácsolta: ne a környezettel foglalkozzunk, hanem a szellemiséggel, amivel kialakítjuk majd a megfelelő „környezetet”.
Elég sok támadás ért benneteket. Mi az, ami visz mégis előre?
- Az a hit, hogy ez jó a gyermekeinknek, és a Waldorf szemléletet, az antropozófiát népszerűsíthetjük. Az visz előre, hogy hiszünk egymásban, a közös összefogásban és önmagunkban. Hihetetlenül nehéz és nagyon nagydolog, hogy egy szerveződés, jelen esetben egy alapítvány, egy szülői csapat képes egy intézményt létrehozni és működtetni. Ezt csak hihetetlen kitartással és elhivatottsággal, rengeteg tanulással lehetséges. Amikor egy szervezet, közösség, alapítvány vagy bármilyen társulás, alternatíva, amely a hétköznapitól valamilyen formában eltér, mozgolódni kezd, akkor mindig vannak ellenzők, akik nem jó szemmel nézik, akiknek bizonyos érdekeit sérti, a nyugalmat felzavarja. Sajnos ez így működik, minden változás rosszat és jót is hoz magával. Ami előre visz bennünket a jó szándék. Mi csak létrehozni szeretnénk valamit, amiben hiszünk és igyekszünk nem bántani másokat, még ha a körülmények és a véletlen egybeesések nem is mindig ezt mutatják. Elindult ez a folyamat 10 éve és most rajtunk a sor, miénk a lehetőség, hogy befejezzük. Szeretnénk ezt békésen, megegyezve, kompromisszumokkal véghezvinni.
Sokan azt gondolják, hogy ez drága, elit, flancos magánóvoda lesz, amit az átlagember nem engedhet meg magának, főleg a mai világban. Nekik mit üzennél?
- Nem magánóvoda, hanem alapítványi. Non-profit szerveződés, amelynek fenn kell tartania magát. Tehát az állami normatíva mellé a szülők alapítványi hozzájárulást fizetnek, mert – az államiakkal ellentétben – más támogatást nem kap. Ezért keresünk folyamatosan támogatókat, szimpatizánsokat, akiknek lehetőségük és módjuk van segíteni bennünket bármely módon. Egyik apuka úgy fogalmazott a közelmúltban: ő azért szeretné, hogy a gyermekei ide járjanak majd, mert itt kap olyan felfogást, amit ő fontosnak tart. Ha valamit fontosnak tartunk, igyekszünk megoldani, a pénzt rá előteremteni. A Waldorf intézményekben világszerte igyekeznek egy szociális alapot létrehozni, amiben van bizonyos biztonsági tartalék azért, hogy ha egy család, önhibáján kívül, rossz helyzetbe kerül ,és nem tudja mégsem kifizetni a havi hozzájárulást, akkor rajtuk segíthessenek . Ezt olyan családok esetében képzelhető el, akik együttműködnek az óvodával, részt vesznek a napi életben, fizikailag is segítik, az óvodát magukénak vallják. Azért gyermeket nem lehetne kitenni az óvodából, mert a szülő fizetésképtelen. Nálunk egy most induló óvodánál természetesen ez nincs még jelen. Egyelőre a fennmaradásért küzdünk. Igyekszünk, hogy olyan családok találjanak ránk, akiknek a társadalmi összefogás és a mások önzetlen segítése, a jótékonykodás másokért, a közösségért végzett önkéntes munka is fontos. Így tudunk egymáson is segíteni. De minderről meg lehet győződni. Ha valakit igazán érdekel, jöjjön el és találkozzon velünk.
Kiket vártok? Milyen szülőknek, gyerekeknek ajánlanád a Csigadombi Waldorf Óvodát? Engem, mint óvodaválasztás előtt álló szülőt, mivel nyernél meg magatoknak?
- Nem megnyernélek, hanem azt tanácsolnám: ne a különféle véleményekre adj! Amíg nem ismersz valamit, nem is tudod igazán milyen! Vegyél részt programjainkon, előadásainkon, gyere el a kéthetente megrendezendő játszóházainkra, vegyél részt nyílt ünnepeinken, kirándulásainkon és akkor tudunk beszélgetni, ismerkedni. Bepillantást nyerhetsz a hangulatba, az óvodai élet egy-egy szeletébe, közösségi életünkbe. Így tapasztalat alapján el tudod dönteni szeretnétek-e ide járni vagy sem. Ha azt gondolja valaki, hogy így a gyermek” nem tanul az életre”- amit sokszor hallunk- akkor természetesen ez nem az az óvoda, amit keres. Bár a mi felfogásunk szerint igenis ez a módszer is az életre nevel. De attól függetlenül nem ítélném meg, hogy jó-e vagy sem! Igyekszünk általában nem ítélkezni. Ha azt gondolja, „itt jó helyen lesz, kap a gyermek elég időt, az én felfogásomhoz közel áll, bizalommal vagyok az itt lévők iránt, tetszik, amit látok… ” akkor itt a helye! Ezért bárkit szívesen és szeretettel várunk!
Milyen terveitek vannak a jövőt illetően?
- Biztonságos működés, nyugalom és harmónia. Ez minden vágyunk egyelőre.
Simonné Horváth Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése